[ Pobierz całość w formacie PDF ]

katasztrófát viszont nem tudtam elhárítani, csupán késleltettem. Most
már semmi nem segíthet. Bocsáss meg, bocsássatok meg mindnyájan!
Nyomorult alak vagyok!
Válaszra sem várva kiviharzott az ajtón.
A két nQ
döbbenten bámult a távozó után. Dagmar erQ
tlenül
hanyatlott egy karosszékbe. Édesanyja sírógörcsöt kapott. A lány
pillanatnyilag nem volt olyan állapotban, hogy a segítségére siessen,
hiszen Q
maga is remegett a felindulástól, tagjai szinte megbénultak.
Képtelen volt gondolkodni. Csak egyet látott világosan: amit
önfeláldozóan fel akart ajánlani, attól mostohaapja már korábban
törvénytelenül megfosztotta. S most mindnyájan a semmivel néznek
szembe. Érezte, hogy körülötte minden összeomlik, s talán élete
boldogságát is maguk alá temetik a romok. Vajon hajlandó-e Heinz
Korff egy olyan koldusszegény lányt nQ
ül venni, mint amilyen Q
?
Anyjának egyre hevesebbé váló zokogása lassacskán felrázta
merengésébQ
l. Fölemelkedett, hogy vigasztalására siessen. Ebben a
pillanatban hirtelen lövés dörrent.
Dagmar összerázkódott, és elsápadva tekintett édesanyjára. Az
asszony is észlelte a lövést, és sírógörcse pánikszerq
félelembe csapott
át.
 Uramisten, mi volt ez? Dagmar, Dagmar, hiszen ez pisztolylövés
volt!  hebegte, és riadalmában vak ember módjára ide-oda
tapogatózott a levegQ
ben.
Dagmar ijedten szorította szívére a kezét.
 Papa!  Hirtelen futásnak eredt, mint akit q
znek, mostohaapja
lakosztálya felé.
Ellen asszony imbolygó léptekkel követte.
Dagmar sejtése csakhamar beigazolódott, midQ
n megpillantotta a
személyzet tagjait, akik sápadt, rémült arccal álldogáltak a ház urának
dolgozószobájába vezetQ
ajtó elQ
tt. Megpróbálta feltépni az ajtót. Az
emberek hátrébb húzódtak.
 Az ajtó kulcsra van zárva, nagyságos grófkisasszony. Be akartam
menni a nagyságos úrhoz, de a zár nem enged  jegyezte meg remegQ

hangon a komornyik.
Dagmar hevesen megrázta a kilincset, hiába, az ajtó valóban be volt
zárva. A lány karja csüggedten hanyatlott le. Rosszat sejtve fordult a
személyzet körülötte álldogáló tagjaihoz.
 Maguk is hallották, hogy& odabenn& lövés dördült?  hebegte
tanácstalanul.
 Igen, nagyságos grófkisasszony. Éppen érdeklQ
dni akartam a
nagyságos úrnál, hogy segítségére lehetek-e az átöltözésnél. Az
ebédlQ
ben voltam elfoglalva az asztal leszedésével, mikor észrevettem,
hogy az uraság a szobája felé tart. Engedelmével, úgy járt, akár egy
nagybeteg. Az ezüst evQ
eszközt gyorsan a fiókba tettem, és utána
siettem. Mire az ajtajához értem, eldördült a lövés.
Dagmar zavarodottan simította végig a homlokát.
 Be kell jutnunk!  rebegte.
 A nagyságos asszony öltözQ
szobájából tapétaajtó vezet az úr
dolgozószobájába  szólalt meg Ellen asszony szobalánya.
A folyosó végén ekkor tántorogva megjelent Ellen asszony is.
 Mi történt?  jajdult fel, miközben erQ
tlenül támaszkodott neki a
falnak.
 Vegye gondjaiba anyámat!  parancsolta Dagmar a komornának,
majd a komornyik karját megragadva, határozott léptekkel elindult.
 Jöjjön, Heinrich!
Szélsebesen igyekeztek Ellen asszony szobái felé. Dagmarnak végre
sikerült úrrá lenni félelmén, és e kritikus helyzetben ismét visszanyerte
cselekvQ
képességét. Többé már nem volt kétséges elQ
tte, hogy
mostohaapja véget vetett az életének, és egyre csak azt hajtogatta
magában, hogy ebben a válságos pillanatban legalább egy embernek
hideg fejjel kell gondolkodnia.
Néhány pillanattal késQ
bb izgatottságtól remegve, de elszántan
lépett be Heinrieh oldalán gyámja dolgozószobájába! Mostohaapja az
íróasztalánál levQ
karosszékben ült, feje hátrabicsaklott. Mellette
kihúzva állt a fiók, ahonnan a pisztolytokot kiemelte, mely kinyitva
feküdt elQ
tte az asztalon. Élettelenül lecsüngQ
kezébQ
l kicsúszott a
fegyver, és most a lábánál hevert a szQ
nyegen. A halántékán ejtett apró
sebbQ
l patakban folyt le a vér.
A célzás tökéletes volt  azonnal beállt a halál.
A pisztolytok mellett egy papírlap feküdt. Rajta bizonytalan
kézírással, mintegy sebtiben odavetve, ez állt:
 Ég veletek! Bocsássatok meg nekem, ha tudtok! Üdvözöljétek
nevemben LQ
ttét. Neki is meg kell bocsátania. Megbq
nhQ
dtem
vétkemért, tulajdon életemmel fizetek érte. Isten áldjon benneteket! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]